Napjainkban már ott tartunk, hogy Dunát lehetne rekeszteni a webfejlesztésre (vagy úgy általában a szoftverfejlesztésre) szakosodott kisvállalkozásokkal. Az egyetemisták által alapított kezdő cégek úgy szaporodnak mint a gomba. Jól van ez így? Van esély egyáltalán megmaradni egy ennyire telített piacon? Én megpróbálom, különben sosem derül ki.
Több éves webfejlesztői tapasztalattal a hátam mögött, kicsit több mint egy év cégnél töltött idő után, bukdácsoló egyetemistaként, többedmagammal megalapítottam a
Medovarszki-Informatika Korlátolt Felelősségű Társaságot. Persze már ez sem volt egyszerű, a kedves cégbíróság már első körben visszadobta a bejegyzési kérelmet névütközésre hivatkozva (aminek az ügyvéd elvileg utánanézett). Eredetileg Medovarszki Informatikai Kft. lett volna, de az nem jó, mert van már Medovarszki névvel kezdődő cég. Teljesen logikus a cégbírósági ajánlás: Írjuk kötőjellel! Nembaj, hogy semmi értelme, legyen így, a cégnév úgyis csak másodlagos fontosságú. Elég lassan haladtak a dolgok, de miután sikerült szélességében-mélységében bejárni a magyar bürokrácia gigantikus gráfját, végre ott tartunk, hogy mindennel rendelkezünk, ami jogilag szükséges a tényleges működés megkezdéséhez.
Mivel is szeretnénk foglalkozni? PHP alapú webfejlesztés. Ehhez értek a legjobban, ezt csinálom már évek óta, és ez akkor is így marad, ha lassan minden ötödik egyetemista ebből próbál megélni. Lehet naiv vagyok, de azt gondolom, hogy a minőségi munkának még egy ilyen telített piacon is van keletje – csak valahogy el kell indulni, mert az elején ajánlások nélkül nem sokra megy az ember. Erre ott vannak az ismerősök, akiknek esetleg kellhet valamilyen weblap, vagy meg tudjuk győzni őket, hogy a más által üzemeltetett site-jukat ezentúl hadd gondozzuk mi. Illetve van még pár egyedi szoftver ötletünk is, amit a későbbiekben akár több helyre is el lehet majd adni, mint szolgáltatást. Ez minden amivel az indulásnál rendelkezünk.
Rengeteg olyan kérdés merült fel bennem, mint például, hogyan is zajlik majd az ügyfelek megszerzése (mégis csak ez az üzlet alapja), hogyan is fogjuk szervezni az egyes projekteket, mi alapján szabunk meg egy-egy határidőt és árat, egyáltalán ha életben marad a cég, meddig lehet eljutni egy ilyen konstrukcióval. Készült persze üzleti terv, sőt több is készült, egy az én fejemben (ez ilyen "jó lenne, ha így lenne" alapú), egy az ügyfélkapcsolatokat intéző – azt hiszem már hívhatom így – munkatárs fejében, ami már konkrétabb ugyan, de sarokszámok híján, még mindig csak teoretikus. Az elején nagyon lelkes voltam. Úgy gondoltam sokat tanultam az eddigi munkatapasztalataimból. Megtanultam mit, hogyan kell csinálni, és láttam bőven olyat is, amit mindenképp máshogy akarok majd csinálni a saját cégemben. Ahogy merültem el a bürokrácia pöcegödrében, egyre inkább alábbhagyott a lelkesedés, de most hogy minden megvan, már csak azt várom mikor rugaszkodhatunk neki az első projektnek.
Jelenleg nem tudok többet írni, magam is kérdőjelekkel teli várom, vajon mit fogok majd gondolni, amikor az első éves mérleget kell elkészítenünk. Remélem akkor is lesz majd kedvem blogolni!
